A nyelvtanulás nyilván a legkézenfekvőbb fajtája a munkahelyi oktatásoknak. Globalizálódó világunkban annak is szüksége van nyelvtudásra, aki esetleg magyar cégnél dolgozik. A legnépszerűbb valószínűleg az angol, de a vállalat profiljától függően akár arabul, japánul, vagy hindiül is lehet tanulni. A részvétel többnyire önkéntes, vagy kötelezően önkéntes. Szélsőséges esetben eredményeink akár bekerülhetnek negyedéves értékelésünkbe, vagy fordítva, a tanfolyamon való részvételt írhatják elő gyengécske teljesítményünk miatt. A teljesítmény mérésének különböző formái külön bejegyzést érdemelnek.

 

A nebulók kis csoportjait egy megfelelően felkészült tanár oktatja, szigorúan munkaidő után, vagy ebédidőben. A tanáron, mint tudjuk, sok múlik. Örökre megszerettethet, vagy megutáltathat egy nyelvet, vagy akár magát a nyelvtanulást. Bizonyára sokaknak vannak erről általános iskolai élményei.

 

A magyar anyanyelvű tanár előnye, hogy el tudja normálisan magyarázni a nehezen érthető szerkezeteket, hátránya viszont, hogy, tisztelet a kivételnek, még mindig a fent említett általános iskolai módszereket alkalmazza. Az anyanyelvi tanár nagy lökést adhat a nyelvi fejlődésünknek, és elkerülhetőek a „ju ken cséndzs tu mertolájn szrí” típusú baklövések. Az anyanyelvi tanárnál azonban figyelembe kell venni a kulturális különbségeket is, hogy elkerüljük az összetűzéseket. E sorok írójának személyes tapasztalatai vannak egy külföldről származó, hevesebb vérmérsékletű úrral, akihez képest Naomi Campbell és az ő hisztije csupán kedves, barátságos megnyilvánulások.

 

A nyelvórák közösségformáló, illetve –bomlasztó hatásáról is szót kell ejteni. Sokan gondolják, hogy a nyelvtanítás önmagában elegendő egy idegen nyelv elsajátításához. Sajnálatos módon, nyelvtanulás is szükséges hozzá. Hatalmas katarzis lehet, amikor ezt felismerjük. Rájövünk, hogy kollégánk valójában tök hülye, századszor is megkérdez számunkra már egyértelmű dolgokat. Azonban ne feledjük, a póker szabály itt is érvényes: ha nem tudjuk, ki a leggyengébb láncszem, akkor valószínűleg mi magunk vagyunk.